Feltételek:
- Meg kell köszönnöm a díjat annak, akitől kaptam!
- A logót ki kell tennem a blogomba!
- Be kell linkelnem azt, akitől kaptam!
- Írni kell magamról 7 dolgot!
- Tovább kell adnom 7 embernek!
- Be kell linkelnem őket, és megjegyzést kell hagynom náluk a díjról!
1.szeretek olvasni
2.szeretem a Vámpírakadémiát
3.imádom a sajtot^^
4.kedvenc városom:Róma(ahol más voltam is^^)
5.hülye vagyok xd
6.imádok írni
7.szeretem a Buffy a vámpírok réme sorozatot :P
Az előző fejezetben szerepelt a halála napjáig szűz, és a 18 éves korág.Meg fogjátok tudni miért fontos mindkettő.A történetben megjelenik egy szereplő aki végülis már szerepelt benne csak történt vele valami...de hogy ez hogy lehetséges...minden kiderül ha elolvasod.A fejezet nem lesz hosszú és itt inkább a környezet, és a szereplők lesznek a fő szempont. A kalandos idekerülést még nem fedem fel.Mint már elmontam máskor is ha kérdésed-gondod van írj e-mailt: szatmari.krisztina@freemail.com
-Charlott Sheen, a NEVEM! -Nem-nem. A te neved Lady Strowjah. Az első örökös után. -Tünj el, te kis rohadék.-ezt én mondtam volna? pedig nem is gondoltam udvariatlanságra. -Látom a benned élő örökös ki akar törni. -Mit tegyek? -Fogadd el, más vagy, és rejtad múlik, hogy a hatalom megfelelő célra legyen használva, mert ha nem fogadod el az erőt, a következő örököslesz a szem. Mármint a Gonosz szeme. És az erőt az ÁTT(Álom Természetfeletti Tersadalma) megsemmisítéséhez fogja használni. Az erő mi téged megtalát jó és hőn, szerető.De mi rád leselkedik, gonosz és kegyetlen. -Rendben elfogadom. -Akkor, lesz egy segítőtársad az ÁTT-ben.Viszlát.
És felébrettem.Basszus, hol a frászba vagyok?Letettem a lébam a földre... vagyis azt hittem arra. Kishgíján majdnem szívbajt kaptam amikor észrevettem, hogy az ágyam lebeg. A másik oldalán volt egy lépcső ami inkább hasonlított, egy felhőhöz, mint bármi máshoz. Lesétáltam rajta, és döbbenten tapasztaltam amikor egy aranyos kis TV-n a Garfield 2-t nézte valaki, aki úgy nézett ki mint Feliciti.Hátrafordult, és intett, hogy üljek le. Leültem a földre vagyis ezt én hottem de hirtelen egy trón szerű ülőhely emelkedett ki onnanan ahol az előbb egy felhőszerű volt. -Szia.-monta. -Te nem úgy volt, hogy meghaltál? -De, a Földön. -És most hol vagyunk ha nem a Földön?-ehh ez bonyolultabb mint gondoltam. -Hát ÁTT-ben. -És mi ez a felhő szék meg lebegő ágy sztory? -Majd megtudod, John-tól.-kuncogott.-Amúgy hallom, hogy elég jól kijöttök egymással...és tudsz róla hogy eléggé megrendült a macsósága miután ő volt eddig a látomások átélésének megakadájozója. Ám semmi jele nem volt annak, hogy te látomást fogsz látni, és még felébreszteni se tudott.Azt hitte meghaltál, mert nyugodtan és békésen feküdtél.Meg persze ott égett rajta az isteni fény.-nevetett. -Aha, biztos. -Na jön már.-sugta nekem majd felkiálltott-Hé Johnatan, mivan rajtad álruha?-nevetett ismét.
-He-he, nagyon vicces. -Sziiiiiia.-köszöntem én is.Majd megköszörülve a torkom így fojtattam:-Lehet egy kérdésem? -A múltkori után, kizárt. -Jó.Szóval, hogy került ide Feli? -Téged tényleg senki nem világosított fel arról, hogy mi történik, és mi miért van? -Nem. -Egek.Szóval létezik két párhuzamos univerzum.Amiben eddig te éltél, ott a gravitáció uraló erő.Ezt a másik planétát, a kondolat ereje uralja.Nézd csak-mutatta a tenyerét.-ésmost arra gondolok üljön benne egy kiscica.-és akkor fénylő szemcsék száltaki ki a fejéből majd a tenyerében egykiscicát megformálva mult el fényük.És a tenyerében ott ült egy aranybarna színű kismacska.-Tessék.-mondta.vajon honnan tudta hogy imádom a macskákat?-És minek fogod elnevezni? -Garfield.-ez vicces.Mert a Garfield 2.-ben az volt, hogy a király és a hétköznapi Garfield helyet cserélt, mert ugyan úgy néztek ki.És a hétköznapi macskából király lett, vagyis hát annak kellett mutatnia magát.És most az én kis cicámból egy úri cica lett.Legalábbis szerintem. -Te még mindig nézed azt a filmet?-kérdezte barátnőm.Vagy már nem a barátnőm?Ki tudja... -Nem.De hasonlít rá és én így nevezem.Igaz tetszik ez a név kiscicám?-a cicám dorombolni kezdett.Tetszik neki.-Szóval John, miért van itt ilyen felhő lépcső meg ilyenek? -Az elméd szüleménye, mert szükséged volt rá. -És ha gondolok egy rucira, az is rajtam lesz? -Igen. -És hangosan ki kell mondani? -Nem. -Rendben.-koncentráltam.Gondoltam egy felséges ruhára selyem, és apró fodrokkal és masnikkal.Tökéletes.Mikor magamra néztem fénylettem.Majd megjelent rajtam a ruha.-Wow.Ez tetszik. -És öhm.....-tétovázott John.-....csinos is. -Köszönöm.-meghajoltam. -Szeretnél még valamit? -Igen. -Mit? -Egy bejelentést tenni. -És mi lenne az?-kérdezte hangjában félelemmel. -A nevem Lady Strowjah.Az örökös.Köszönöm.Most már ennék egy nutellás kenyeret.-és akkor lebegve egy tálca jött oda hozzám, ami roskadásik meg volt telve nutellás kenyérrel.Elvettem egyet.-Nyami.-annyira finom volt, hogy még az orrom hegye is nutellás lett. -Ez....öhm....mikor döntöött így? -Tegnap.Mikor....mikor elájultam. -És utána mi történt? -Hazudj. -Mi van? -Azt kérdeztem utána mi történt? -Hát.... -Haaaaaazudj, amég itt van a nő. -Szóval álmomban én meghaltam.És még valaki.Valami Pritkin.De nem emlékszem a teljes nevére.És a csendes óceán közebén állunk.És sehol nincs víz, csak valami fekete, ragacsos izé. -De ha még álltok akkor, hogy haltatok volna már meg?-hérdezte Feli. -Állva haltunk meg. -És mikor következik ez be?-kérdezte John. -Volt ott pár szám.Ömmm...mmm....1.....4.....5....6...1456 május 20. 9óra 4 perc. -De hisz 2010-et írunk.-mondták szinte egyszerre. -De biztos, hogy az volt. -Nem lehet hogy esetleg... -Nem.És nagyon fárdt, és álmos vagyok.Le akarok feküdni. -Még ne, kérdezd meg, a nőtől flippínó nyelven azt, hogy A gonosz benned lakozik? -Ang masasamang nanahan sa inyo? -Hate ko sa inyo. Hate ko sa inyo. Le unveiled. Sumpain. Anay./Magyarul:Gyülöllek. Utállak. Le lepleztél. Légy átkozott. Áruló./ -Na én most már megyek lefeküdni.Sziasztok.-azzal sarkonfordultam és felmentem a puha selyemmel borított lépcsőn amit én képzeltem oda.
Meghoztam a 2. fejezetet ami hogy is mondjam…megrémiszt - megigéz - és válozást hoz.Van kettő rendszeres olvasónk ezért engedékenyen ugyan, de hosszabb fejezetet kaptok.De attól légyszi komizzatok.Nincs határ, de örünék ha írnátok. Ja és kicsit durvább vizekre evez a történet barátnőm Letty kedvéjért(gondolj csak a Karen Chance sorozatra…). J A 18+ -as karikát nem teszem ki, mert kicsit átfogalmaztam a kedvetekért a történetet, hogy csak az értse meg aki elég érett, és tájékozott hozzá. Komiba várom:ki szerint, milyen a történet műfalya(Pl.:Fantasi, Vámpíros, Gyermek mese, Dráma…)
U.i.:Minden oldalon a jófijút játsza egy bizonyos sztár, nálam a szerepek megváltoznak!!!!!
2.Fejezet-Az Igazság Éjszakája/Lady Strowjah szemszöge/ -Arive dercsi![Viszlát!]- léptem ki a pékárus boltból. Ma vagyunk itt pontosan egy hete. Lenyűgöző ez a város. Az olaszországi kultúra olyan nagyszerű. Itt minden az Ókorba és a Középkorba nyúlik vissza. A Colosseum az Ókori kultúra jelképe. Az akkori célja, gladiátorok élet-halál harca volt, a közönség szórakoztatására. Hazaértem az otthonos „kis” házunkba. -Anya, ma megyünk shoppingolni, és pizzázni Rose-al. -Rendben, de nem estig.-én szokásomhoz híven adtam az alkalmi süketet. -Szerintem se esik.Mentem.Szia.-és már a válaszát sem vártam meg. Rosa az új osztálytársam és a legjobb barátnőm. A múltamról azonban még neki sem mesélek. -Te, Cry.Láttad már ki szolgál fel a King’s Of Key(Királyok gyűrűje) kávézóban??? -Mostanában nem voltam ott.Ki??? -Te sose nézel TV-t, olvasol újságot vagy nem nyitod ki az utcán a szemed??!A felszolgáló még egy hétig Robert Pattinson. -Megyünk kávézni??? -Ahha. Rendeltünk két kávét. -Két kávé a szép hölgyeknek. -pislogott felém a híresség.Engem hidegen hagyott, de Rose úgy bokán rúgott, hogy még egy könnycseppem is kicsordult. -Kössssssssssssssssszii.-mosolyogtam felé. -Figyeljetek, hatkor végzek és mondjuk utána összefuthatnák a kávézó előtt, egy kis csevegésre.-sokat sejtetőten mosolygott. -Benne vagyunk.-mondta Rose helyettem, mert én már el akartam volna utasítani az ajánlatot.Túl jól ismer. -Akkor hatkor a kávézó előtt, szia.-köszöntem el. Elmentünk pár boltba rucikért. Én egy(Rose állítása szerint) nagyon szexi nő vagyok, ezért olyan ruhákban is kell járnom. Végül az újjonan vett ruhákból kiválogattunk egy ujjatlan fölsőt, egy pillangóval díszített nadrágot, és egy nagyon cuki, fekete virágos hullámcsatot. Miután átöltöztem az órára pillantva rájöttünk, hogy ideje sietni, mert mindjárt hat óra. Mikor odaértünk Robert Pattinson már várt ránk. -Hölgyeim, késtek egy egész percet.-nevetett. Mikor találkozott a tekintetünk le kellett sütnöm a szemem mert az a kék szempár mikor az enyémbe fúródott szinte kellemetlenül éreztem magam… -Mr. uram.-szólaltam meg kicsit bénán.-Ez így egy kicsit cinkes…Charlott Sheen vagyok, ő pedig a barátnőm Rosemari Thomson. -De neked csak Rose vagyok, az ő beceneve -mutatott felém- Cry. -Én Robert Thomas Pattinson vagyok, az Alkonyat sztárja, és a tinédzserek bálvány.-mosojgott felém. Erre én kicsit hangosabban a kelleténél megszólaltam:-És egy kicsit se vagy öntelt…-mire Rose, ma már másodszor bokán rúgott. -Nem, nem vagyok. Inkább örülhetnél, hogy szóba állok veled ezek után… -Tényleg, ó én úgy sajnálom, hogy megbántottalak…na ne álmondj. Rose ez nekem nem megy.Na én húztam.Csá.-De ekkor megtörtént az amit nem vártam. Mondani is szokták erre azt, hogy „Az isten nem ver bottal” és valamiért engem bűntetni akar…Az a szemét Pattinson lesmárolt pont akkor amikor a világ legszexisebb fiúja befordult az utca sarkon, és a szemembe pillantott.Azok a csokoládébarna szemek, azok az enyémbe vésődve szinte vonzottak felé, aszívem hevesebben kezdett verni és verejtékezni kezte…ám ekkor átsuhant a szemén egy kósza szomorúság árnyéka majd az eddig gyémántként csillogó szeme, egy szomorú kiskutya szemére emlékeztetett. Nem értettem mi a gond, egészen addig amíg fulladozni nem kezdtem attól a szemétláda Pattinsontól aki a gigantikusan hosszú nyelvét ledugta a torkomba. Nagy erőt kifejtve eltoltam magamtól a nyálgépet. Majd egy szépen irányzott pofonnal betetőztem a csalódottságát. -Áu, ezt most miért kaptam? -Mert egy öntelt tuskó vagy. -Pedig élvezted ahogy megcsókoltalak.-és megint lesmárolt de sz inkább nevezhető az ajkaink összeszorításának, mint csóknak, mert eltoltam magamtól és behúztam neki eggyet a bal szeméhez.Ettől kiakadt… -Te rohadt *urva, ringyó, álat, seggfej, a *urva anyádat pofozgassad aki megszült.-és megütött. Megütött egy nőt az ujságok címlapján szereplő „jófiú”.Aztán a hajamat kezdte tépni. Ezután hirtelen belökött az egyik nokorba engem és Rose-t. Mire Rose-t betuszkolta addigra az én pólómat letépte rólam. Ekkor jöttem rá mi történik. Kiabálni kezdtem a fiú után, akinek olyan szép szemei vannak, de valószínűleg ő ezt nem hallotta. Rob egy galicsba gyűrt újságpapírt nyomott a szánkba. Letépte rólam a nadrágom, és a saját pólóját is levette már. Miután a kezemre estem nem tudtam tiltakozni mert amikor megmozdítottam iszonyatosan fájt. Eközben az az idióta Rose saját maga szabadult meg a ruháitól és ezt látva Rob engem is levetkőztetett. Majd miután levetette farmerjét, Rose odacsusszant, és megszabadította utolsó ruhadarabjától. Ez Robnak bejött mert az én melleim fogdosása helyett, Rose-t csókolgatta és maszírozta a melleit. Rob két lába közötti szerv dagadni, növekedni kezdett. Abbahagyta Rose kényeztetését és felém fordult, a seggem alól kihúzta fájó kezeimet, majd a hátamra lökött. Két ujját nyalogatva, és a már feldagadt szervét fogdosva, engem nézett éhező tekintettel. Ezután becsuktam a szemem mert tudtam mi jön. Apa óvva intett, mert tudta, hogy sokan szívesen csinálnák ezt velem. De most ebben a helyzetben mit tehetne apa? Semmit. Nyalogatást éreztem a hasamon. Tehát itt a vég. Kinyitottam a szemem azt remélve, hogy ez csak egy rossz álom. Tévedtem. „A remény hal meg utoljára.” szokták mondani, hát ez az a pont amikor a remény szertefoszlott. Mert Robert Thomas Pattinson egy, valószínűleg jól irányzott lökettel felém, vagyis a szervem felé tartott, hogy megerőszakolhasson. Vége. Gondolataim meghaltak. De ekkor egy csodás fény csóva repült át felettem és a legközelebbi fa felé taszította Robot. Felém fordult ekkor bizonyosodtam meg róla hogy egy férfi, és szomorún vettem tudomásul, hogy az én hősöm maszkot visel, ezért nem tudom ki ő. Gyengéden rám terítette kabátját majd megfogott és sétálni kezdett velem, kocogni, futni, rohanni, szállni, száguldani. Ami olyan volt mintha téren-időn át száguldanánk. Egy csodálatos érzés fogott el amit mindig érezni akarok ezentúl, a szerelem karja. Megfogyott a szerelem. És igazam volt. De sajnos az őrjítő száguldásnak vége. Letett a lábamra és a ruhám fodrait megigazította. Én felemeltem a kezem és végigsimítottam az arcán. Selymes volt. Várjunk csak! Ruhám?! Mióta van rajtam ruha?! Kezem?! A kezem eltört nem?! -VARÁZSLATOS este.-válaszolta ki nem mondott kérdésemre. -Ki vagy te?-kérdeztem még mindig áhitattal mert a válasza lenyugtatott. Sima, már-már tökéletes hangja a belső szervemet, nem tudom melyiket, de ha tippelnem kéna a szívemre tippelnék. -Akit hívtál.Egyébként John. -Én Luise Charlotte Sheen vagyok.-mondtam. -Tudom.-mondta. -Honnan? -Te vagy a kiválasztott, a felsőbredű inteligencia. Mindenki rólad beszél.-Akárcsak az Ötödik Elemben… -Mire vagyok hivatalos?Ebédre?Most úgyis éhes vagyok. -Nem hivatalos vagy, te vagy a kivválasztott.-hátralápett, majd letérdelt a földre és lehajtotta a fejét. Megfogta a kezem.-Mester. Kérlek taníts. A szolgálód vagyok. -Ööö…mire is kéne tanítsalak?-ehh még hogy én kiválasztott, mire vagyok kiválasztva, a Kész Átverés áldozati szerepére?! -Igen is kiválasztott vagy.Hát nem tudod a családod történetét, és a legendát, A lányról??? -Tudnom kéne??? -Istenem minek neveltek téged?! -Egy lánynak aki apuci és anyuci kicsi lánya. -Szűz vagy még?-ez egy kicsit durván intim kérdés. -Igeen. -Nos akkor te vagy, A lány. -Ne de milyen lány? -Nem milyen, hanem A lány. -Szóval én A lány vagyok…akibe szerelmes vagy???-kockáztattam meg. -Hát nem egészen.-ha nem egészen akkor csak félig, és van remény.Azok a szemek… -Akkor végre kinyögnéd miről van szó? -Réges-régen mikor a Földet még csak forróság borította, gonosz erők uralkodtak ezen a helyen, vagyis ezt nevezték később el pokolnak. Amikor a Föld és egy másik bolygó súrolta egymást nem csak jégtömbök jutottak a földre hanem az Álom is. Mikor a Fellegvár nevű bolygó továbbhaladt, az Álom kitört és szellem alakban megszállt lényeket. De ezt csak azután bírta megtenni miután létrehozta az életet, vagyis az ereje felhasználásával hozta létre az egysejtűeket, majd belőlünk táplálkozva létrejöttek sokkal később a dinoszauruszok. Miután mindet ő termtette ezért saját magából táplálkozott ami ahhoz vezetett, hogy kétszeres sebességgel fogyott az ereje. Mikor erre rájött már késő volt. Megteremtette a Humanoid fajt(az embert). Nem törlődött el a létezése, csupán hibernálódott, hogy feltöltse saját magát. Nem igazán sikerült neki. Ezért 20000 év hibernálódásából felkelve utolsó erő tartalékait arra használta, hogy megkeressen egy embert. Miután megtalálta, megszállta és elvezette a lelkek földjére. Ott kisszállt a testéből, férfi alakot öltött és miután megbizonyosodott róla, hogy a nő megfelel a szerepre megkezdődött az örökítési folyamat. Az Álom azt mondta a nőnek, hogy a gyermek sokra hivatott, és egyszer rájön ki ő valójában és beteljesíti a sorsát. Megígértette a nővel, hogy a gyermek szűz marad halála napjáig. Mikor az erő a gyermekbe szállt aki egy lány volt a nő a legenda szerint meg rémült a lánya hatalmától és le akarta szúrni. Ezért Álom az utolsó erejéből a nőt Gonosz-á változtatta. Miután ezt megtette létezése a gyermekbe szállt, és védelmezte. Így született meg a Zöld szemű gyermek legendája. -Jó-jó de, hogy jövök én a képbe. -Kérlek hagyd, hogy befejezzem. Szóval a lány nem maradt szűz 18 éves koráig ameddig kellett volna. Az erő a gyermekébe öröklődött. Mióta létezik ez a jóslat azóta aki örökölhetné azt megtalálja a Gonosz. És ha hiszed, ha nem a Zöld szemű gyermek az ősöd volt. Te is kiválasztott vagy. Benned van az erő, csak hagynod kell kitörni. Miután még szűz vagy, és 2 nap múlva töltöd be a 18. élet évedet jogod van eldönteni akarsz e gyermeket, vagy az erőt képviseled az elrendelt célból. -Hát…én nem szerettem volna soha gyermeket. Ezt le is kell írnom egy szerződésbe? -Nem. Elég ha magaddal megálapodsz. -Mármint, hogy mintha álmomban alkudoznék és én nyernék?-álom. Érdekes, hogy pont ezt a szót használtam. -Pontosan. Állapodj meg apáddal Álom-mal az ő formájában. -Rendben. De hogy tudok vele beszélni? -Aludj el és hívd a nevén. Tudni fogod, hogy mit kell vele megbeszélned. -És akkor én a te világodban érdekesség vagyok? -Vezető. Te vagy az uralkodónk, irányítónk. A döntéseid alapján formálódik világunk társadalma. Nekd minden szavad a népünk számára parancs. Te vagy, a ti nyelvetek en az Isten. -Kérdezhetek valamit? -Igen felség. -Miért épp te? -Nem értem a kérdés Lady Strowjah. -Miért épp te mentettél meg. -Mert engem jelöltek ki a Lady védelmezőjének. -És miért hívsz engem Lady Strowjuh-nak? -Mert ez az ön címe. A Zöld szemű gyermeket is így hívták. Egyépként Lady Strowjah. -De akkor nekem nem II. Lady Strowjah-nak kellene lennem? -Nem mert az első aki ezt a nevet viselte elbukott, lett gyermeke. Amennyiben ön úgy dönt él az erővel a cím ebben a formában az öné. Amennyiben másképp dönt, vagyis elveszti szüzességét, ön II. Strwjah-lesz. -Csak a második? -Nem mindenkiben fedi fel magát annyi erő mint önben. -Lehet egy utolsó kérdésem? -Természetesen. -És választ is kapok rá? -Legjobb tudásom szerint. -Mit érzel irántam?-válasz helyett látomás szerűen képek ugrottak be amin én vagyok rajta valaki más szemén keresztül. Johnén. Az érzéseit is éreztem. Bevillant egy kép rólam amin ép kint állok a lakásunk erkélyén egy szál bikiniben. Az érzései elöntöttek. Csodálat, féltés, vágyakozás, szerelem. Egy másik kép következett. Egydül sétálok, szomorúan. Féltett, késztetést érzett arra, hogy odarohanjon és megöleljen, megvigasztaljon, megint az a különös fajta vágyakozas a tiltott gyümölcs iránt. A következő kép az volt amikor a Gonosz megcsókolt. Nem veszem észre. Ő ezt szomorúan veszi tudomásul. Megint szerelem és aggódás van az érzései között, féltékenység, idegesség, késztetés, hogy kikapjon a szörnyeteg kezeiből. Amikor végre észreveszem és talákozik a tekintetünk belűlről őt is elkezdi perzselni valami. Egy fény ami belőlem árad. A következő kép amikor megigazította a ruhámat. Elégedettség, csodálat, kimondhatatlanul meleg érzés öntött el, szerelem, késztetés arra, hogy megcsókoljon, de tudja, hogy nem teheti. Az utolsó kép volt a leg rosszabb. Én voltam rajta meztelenül amint éppen a Gonosz meg akar erőszakolni. Az arcomon a kétségbe esetség. Az érzései elárulták, hogy féltett, nagyon féltett és szerelme fellángold benne mikor a testemből előtört az arany fény és miután legyőzte a Gonosz egyik követét, a hála az arcomon amit felé irányoztam, neki felért 2 év csodálással. -Ezek a te ér…ér…érzéseid? -Micsodák? -A…a…kép…a kép. -De hát mikor? -Az előbb…a…kép. -De hát még csak most kérdezte, hogy mit érzek ön iránt aztán pedig hirtelen fényleni kezdett és most itt vagyunk. Enyi idő nem elég egy látomáshoz, még önnek sem. -Ped…ped…pedi…pedig… én…tu…tudom…a…a…válszt.-azzal elsötétült a világ. Álmodtam. Apám képe jelent meg előttem.
Megnyílt a Már Megint Szerlem című blog amit a későbbiekben csak rövidítéssel fogok használni(MMS).Van 2 rendszeres olvasónk akiknek köszönhetően elindul a blogolás hada!!!
Nem is szaporítom tovább a szót, érezzétek jólmagatokat, és olvassátok élvezettel a blogot. :)
Íme itt az első, és valószínüleg a legrövidebb fejezet.A következő fejezet akkor fog felkerülni ha lesz legalább 2 rendszeres olvasónk.Olvasd el, és írj komit.Ha tetszett ajánld másoknak is.
1. Fejezet -A kezdetek, kezdetén/Luise szemszöge-visszaemlékezés-/
A nevem Luise Sheen, 18 éves vagyok és New York-ban lakok. Itt az egyik legjobb főiskola és a világ legjobb pasija Peter, velem egy osztályba jár a legjobb barátnőm Felicity.Mindenem megvan amit ember csak kívánhat, ám egy nap minden megváltozott. Hazafele a suliból hallgattam Avril Lavigne-t és közben SMS-eztem anyával. Befordultam az utcánkba és egy fekete hallottaskocsi állt a házunknál, nagyon megijedtem és rohanni keztem, amikor már majdnem ott voltam rájöttem hogy a kocsi nem a mi házunk előtt ál hanem Felicity házánál berohtam és letaglózott amit láttam a földön ott volt egy fekete zsák és körülötte minden tiszta vér volt, volt egy fegyver is az egyik kedvenc vázájánál. Egyből rájöttem hogy valakit elveszítettem aki fontos volt nekem, majd az édasapja lépett a szobába szomorú arcal. -Szia Lui.Lehet hogy ez nem a legjobb pillanat amikor átjöhetsz, tudod éppen most halgatnak ki minket hogy mi történhetett mert Feli-t holtan találtunk és ez az üzenet volt a kezében: Ó drágám te leszel a következő és emlékezz erre a szóra: MMS -amit nem tudunk az az, hogy ki a gyilkos, és azt, hogy kinek szánta az üzenetet. -Öö...hát...én...azt hiszem...őszinte részvétem...most haza kell me...n...nem!-és a könnyemi patakokban törtek elő, rohanni keztem, berontottam a házba és a szobámig meg sem állatam ahova aztán bezárkóztam és hallottam amint valaki a nyikorgó korlátot megfogja és mindjárt ideér a szobámhoz így hát ki kiálltottam: -Ne jöjjön senki ide, mert nem akarok senkivel beszélni!!-és a takarót a fejemre húztam. -De kicsim, hallottam mi történt és én is sajnélom, de az élet megy tovább, vagyis inkább mennie kell tovább!!-mondta Peter, egy kicsi együttérzést sem tanusítva. -Nem, nem áll meg az élet, csak Feli-jé...vagy talán mégsem csak az övé, végülis Peter sosem szeretett ENGEM anyira, hosz a SZERETLEK szót nehezére esik kimondani...tehát jövök Feli, jövök Menyország!!!-a végét szinte már-már suttogva ejtettem ki. Ez eléggé hirtelen jött ötlett volt, amit nem valószínű hogy meg is teszek.Ha az én idióta gondolkodásmódomról tudomást szerezne egy agyturkász(pszihológus) akkor egész biztosan berakna egy "gumiszobába".
Másnap nem igazán csináltam semmit.Mivel szombat volt eltöprengtem azon, hogy Felivel mennyi mindent csináltunk régen szombaton.Hiányzik.Máris hiányzik.A nap folyamán csak szomorkodtam amit anya nem igazán tűrt jól. -Kislányom, én értem, hogy szomorú vagy de azért nem kéne így viselkedned például Peter-rel sem.Esetleg szükséged van vala...-nem hagytam hogy befejezze, közbevágtam. -Elmosogatok.-anya értetlen képpel nézett rám. -Lázas vagy?Jól vagy?-hülye kérdés.-Elvigyelek orvoshoz?Nem szoktál te házimunkát végezni magadtól, sőt egyáltalán sem.-igaza volt.-Nem kell szivem, megcsinálom én, de azért köszönöm.Ha van kedved elmehetnénk, és vehetnénk neked valami könyvet. -Nem, köszönöm.-fél perc csend következett majd ismét én szólaltam meg.-Vége. Minek van vége??!-már majdnem sikoltozott anya, mert amikor utoljára ezt mondtam akkor leállt a szívem a korházban egy motorbaleset után. -Szakítok. -De hát Peter szeret...-nem érti a helyzetet. -Anya, én mindennel szakítok, Peter-rel, a sulival, a házzal, a környezettel, és végül de nem utolsó sorban New York-al, és ezzel az országgal.Elköltözök.
-Megyünk mi is apáddal, mert a szüleid vagyunk.ÉS MEG NE PRÓBÁLJ ELLENKEZNI!!!
Így történt, hogy a New York-i kis libából, aki voltam, egy Róma-i nő lett.Mert Róma-ba költöztünk.Én vissza se néztem, és annyira szakítottam a multammal, hogy mostantól a második nevemet(Charlotte) fogom használni.Mert a teljes nevem Luise Charlotte Sheen.
